Az álomszigeten, Hawaii

Már három hete, hogy az egyik álomvilágból a másikba csöppentem. De ez egy más fajta álomvilág, mint a dubai-i volt. Ez egy paradicsomi állapot, ez a Hawaii... Olyan leírhatatlanul gyönyörü szép. Minden reggel azzal az érzéssel kelem, hogy ez csak egy álom, fel sem keltem, csak álmodom tovább. Miközben mosolyogva kelek ki minden reggel hat órakor az ágyamból, már elöre örülök a napnak, és, hogy még mennyi mindenre jut idöm. Majd minden este azzal az érzéssel térek vissza az ágyamhoz, hogy bárcsak 50 órás lenne egy nap. Itt Hawaii-on igazán átállhatnánk erre a rendszerre. Meg, hogy egy hét mondjuk egy tíz legyen, és egy hónap így kb. 50 napos. Micsoda idöutazás lenne! És micsoda utazás ez az enyém. Nem vagyok telhetetlen.
Ez az elsö olyan hétvégém, amióta itt vagyok, hogy nem történt semmi egetrengetöen új dolog az életemben. Szimplán csak Hawaii-on vagyok. Az elsö nap, amikor megérkeztem, esöerdöben jártunk, és stílusosan börig áztunk. Soha életmben nem áztam még meg annyira mint azon a túrán. És még a túra elején lefényképeztem egy táblát, miszerint vigyázni kell az úton, mivel egy hirtelen jött zápor elmoshatja az egész utat, folyó képzödhet, és egyéb kellemes dolgok. Sikerült mindezt meg is élni megérkezésem után pár órával. Majd délután a világ legszebb srandjai között számon tartott Kailua Beachre mentünk, ami valóban hihetetlen szép, és 10 percre van mellesleg tölünk. Mint a mesékben... Fehér puha homok, égig érö pálmafák, azúrkék óceán, a háttérben esöerdö, szikrázó napsütés, és szél- nagy hullámok! Nem is tudom, mivel kezdjem, ez még egyenként is szép, de ez így mind együtt. Az öselemek így együtt... Megtanultam Boogieboardozni, ami egy kisebb szörfdeszka, polifonból. Az igazi szörfözés azonban a következö hétvégére maradt, amikor is Waikikin- a híres tanuló szörfösparadicsom, megkaptam életem elsö szörfleckéjét. És annyira tetszett!! Amikor az ember elkap egy hullámot- mielött jönne, elötte gyorsan kell pedálozni a kézzel, és rá"csúszni" a hullámra, és még talán fel is tud szállni a deszkára, ami a tévhittel ellentétben nem is csúszik!- akkor az valami olyan hihetetlen jó érzés. Olyan lehet mint a repülés, siklóernyözés. Csak te, és a tenger... Akkor és ott beleszerettem ebbe a sportba. És ráadásul az éppen akkor nálunk lakó kanadai családbarátainkkal voltunk, akik itthagyták nálunk a szörfdeszkájukat.... A hullámok azonban nekem még nagyon nagynak tünnek ahhoz, hogy egyedül bármit is tudjak velük kezdeni. Inkább tisztelem az óceánt, és vele együtt a benne élö cápákat, meg delfineket, és a hamarosan ideérkezö bálnákat is. Így azóta egyelöre sajnos még nem tudtam hódolni ennek a sportnak. Az igazán nagyok a North Shore-on szörfölnek, ott hatalmasak a hullámok, és hosszúak, így sokáig rajtuk lehet maradni. Még arra fele nem jártam, de már tervezem. Az egész sziget körbejárható négy óra alatt, van is egy busz, TheBus, aminek az 52-es járata körbevisz. A múltkor bevitt az apuka Honoluluba, hogy egy kicsit túristáskodjak, gondoltam, hamar körbejárom a várost, és még lesz idöm a buszt is megtalálni. Este hétre értem haza, és Hawaii fövárosának csak egy kis részét láttam. Igaz, nem vagyok sem az a hagyományos túrista, aki mindent alaposan látni akar, és mint az örült egyik látványossáagtól a másikig rohan, sem az aki kiül a strandra, és csak pihen. Biztosan mindkettö jó, de én szeretek idöt is hagyni, meg látni is. Így helyinek kikiáltott- valójában itt már csak kevés eredeti hawaii-i él- igazából bevándorolt kínai és egyéb nemzetböl vegyesen létrejött- eladók portékáit vizsgáltam úton-útfélen és leültem megpihenni egy kávézóban, ami v´zesések között annyira szép volt, hogy itt is maradtam egy-két órára. Nem lehet betelni ezekkel a gyönyörü hawaii-i ruhákkal sem... A hawaii-i stílus, föleg, ha ismeri az ember a készítés hátterét és a motívumok jelentöségét nagyon helyes tud lenni. Legalább is engem ezekkel az inda szerü vonalakkal, meg a virágmotívumokkal, és a nap, óceán mintákkal nagyon megnyert. Legszívesebben felvásároltam volna a fél utcát, de a ruhák helyett másik szigetre készülök, ott is ámulni...:) A mai nap is sajnos eltelt, és nem tudtam ellenállni a kísértésnek, vettem két kis fürdöruhafelsöt azon a barátnöi ruha- és ékszer kiárusításon, amit Zsuzsa- a mami és a barátnöje szerveztek, és ahol 5 dollárért lehetett eredetileg 70 dolláros nagyon jó minöségü bikiniket is többek között venni. Az enyémek már elhasználódtak a dubai, meg tavalyi német strandokon..:) így viszont már biztos... Holnap munka után nézek.. Tervezem, hogy három másik szigetet meglátogassak, mert minden sziget a maga nemében egyedülálló, és kihagyhatatlan élmény. Nekem max. három meglátogatására lesz lehetöségém, és nagyon nehéz ugyan a választás, de már azt hiszem meghoztam a döntést. A legrégibb sziget, Kauai lenne az egyik, a maga valóban paradicsomi természetével, a canyon, az esöerdö, és a fekete, zöld és vörös homokos óceánpartjával... Nem beszélve a tucat vízesésröl. Egy két napos túra lenne ideális, egy esti ottcampingezéssel. Miután múltkor a kempingezést is megtapasztaltam itt O´ahun, és nagy élmény volt az óceánra nézö kilátás, és a szabadban felállíott szintén óceánra nézö konyha, szeretném ezt az élményt itt Hawaii-on folytatni. Persze a Hiltonnak is megvan az elönye, de azért a cempingezés... Az igen... Amikor Honoluluban jártam, voltam a Hilton village-ban is, ami valóban olyan volt mint egy kis falu a szigeten. Flamingókkal, és pingvinekkel a különbözö elnevezésü kertekben, saját strand, még hatalmasabb pálmákkal, hibiszkusz formájú medencével stb... Érdekes séta volt ezen az álomszigeten, az amúgy is álomszigeten. A Big Island szintén egy kihagyhatatlan sziget a müködö vulkánja miatt. Mivel a Hawaii szigetek tektonikus lemezek mozgásával jöttek létre, de ez a müködö vulkán szintén folyamatosan alakítja a szigetet, és a kitörései pedig folyamatosan pusztítják az ott még meglévö, és mindig újra kialakuló erdöket, partokat. Az ottélök- nem tudom megérteni öket...- mozgatható házakban élnek, és ha egy nagyobb kitörés elérné a házukat, egyszerüen felemelik, és autóval odébbhúzzák. Ez a sziget úgy erzem szintén megér egy látogatást. Lehet, hogy a karácsonyt ott ünnepeljük. és Maui pedig a sziget. Amiröl a legtöbbet hallani a filmekben. A sziget... A színek szigete, esöerdöivel, vízeséseivel, és vagy tíz különbözö színü óceánpartjával. Itt Oahun homokos part van többnyire, ill. bizonyos helyeken még találhatók fekete és vörös lávakövek. A sziget, amin mi lakunk a fö sziget, Hawaii lakosságának legnagyobb része ezen a szigeten lakik. Még is hatalmas a lakatlan terület, mivel az esöerdö inkább alkalmas egy kalandos kirándulásra, mint ottélésre. Az idöjárás egész évben meleg, de ilyenkor télen pár fokkal leesik a fahreinheit skála higanya, és esösebb az idö. Egyelöre ez a fajta változás nekem még mindig jobban tetszik, mint az otthoni mínuszok, és a rideg szél, pocsolya... Szél az viszont itt is van, viszont kifejezetten kellemes a melegben, igaz a strandokon lassan valóban nem lehet már úszni, csak valamilyen széllel kapcsolatos sportot üzni, mert a hullámok csak nönek. Most már egy pár héten belül elkezdödnek a szörfvilágversenyek is a North Shore-nál, ahol én még biztosan nem fogok szörfözni. De remélem eljutok majd megnézni. Illetve a bálnák is lassan megérkeznek. Minden idöt a családdal töltöm, vagy a család vmelyik tagjával, mert egyszerüen csak jól érzem magam velük. A gyerekek tündériek, nagyon helyesek, és nem igényelnek 100 százalékos figyelmet. Szóval karaokézunk, fözünk, sütünk együtt, filmet nézünk, vagy wild widi parkot építünk legóból, dubai mintára. Elmegyünk kempingezni, vacsorázni- japán étteremben voltunk, ahol közvetlen elöttünk föztek, hatalmas lángokkal! A Zsuzsával pedig legutóbb first friday-on voltunk, meglátogattunk pár galériát, és közben találkoztunk pár itt élö magyarral. Ezeken a péntekeken, minden hónap elsö péntekjén a galériák megvendégelik az érdeklödöket. Zenés showk, enni-inni-való, testfestés, divatbemutató... Szóval a család minden tagjával valami újat tudok átélni.
Van egy szuper helyes kutyusunk is. A Hina Lili, a weimeraner kutyusunk, hihetetlen szép, és szintén ennivaló. Kicsit nagyobb mint az Ali, Bogica kutyusa:), és ezüst színü, de egyébként teljesen ugyan olyan testfelápítésü. Igaz sétálni nehéz vele, mert nagyon húz, de amint lent vagyunk a parton, valahogy öt is megnyugtatja a látvány..:) Itt 11 órával korábban vagyunk, ami azt jelenti, hogy nálunk még vasárnap este van, otthon meg már hétfö reggel.. Ezért szép napot kívánva nyugovóra térek, és örömmel nézek egy újabb csodás hét elébe...:)
Sok sok pusszi
Barbi